Az a hét...



Ami nem is hét... inkább hétszer hét, vagy még több is akár, de hát van olyan, akinek nincsenek szép számmal kisebb-nagyobb titkai? Gabojszától kaptam a kördést és csak továbbgurítom, célzott személy nélkül. Válaszoljon bárki, akinek kedve van.

íme egy kis ízelítő, gasztro, nem gasztro, vegyesen:

1. Gyakorlatilag kenyérminőségről írtam a doktorimat, ennek ellenére soha nem jutott eszembe otthon kenyeret sütni, sőt egyáltalában élesztőhöz nyúlni és dagasztani sem (amolyan érinthetetlen szent tehénnek tartottam), egészen addig, míg kicsi lányunk úgy nem döntött, hogy világra akar jönni. Mikor elkezdtem sem a tudományommal sütöttem, hanem a recepteket követve, vakon. Ma már ésszel sütök és egyre gyakrabban ésszel is főzök és ez mind jobban tetszik!

2. Alkotnom kell, folyamatosan. Ez volt már rajz, fotó, falfestés, vers, üvegfestés, aztán ismét fotó, fotó, fotó. Szeretem az alkotást megelőző nyugtalanságot és az utána bennem levő szégyenlős büszkeséget is. Érdekes, hogy ez utóbbit éreztem halványan, mikor születését követően KicsiCsajt bemutattuk a világnak. Végül is... az egyik legszebb alkotásom. A másik legszebb meg ugye már négy hónapos. Most a selyemfestést kerülgetem egy jó ideje.

3. Anyukám húslevese jobban ízlik, mint TS-é. Pedig TS nagyon büszke a levesére. De a Mama levese a Mama levese...

4. Nem tudok főzeléket készíteni. Vagy beton lesz, vagy leves.

5. Filmfüggő vagyok. A kedvenceket képes vagyok naponta többször is megnézni. Párszor már végignéztem egy szuszra a Gyűrűk ura három bővített változatát. Elsős egyetemista koromban egy héttel a vizsgaidőszak vége előtt még három vizsgám volt vissza, köztük a mumus géptan. Ennek ellenére beültünk a barátnőimmel a Puskinba egymást követő három filmre. Az egyik a Disney féle Hófehérke volt :-)

6. Lakodalomban vagy egyéb táncos mulatságokon botrányosan antiszociális és passzív vagyok. Szívbaj kerülget, ha megszólal a zene, pláne akkor, ha valaki felkérés céljából megközelít. Pedig valószínűleg nem táncolok rosszabbul, mint a nagy átlag, csak ugye egy megszégyenítő rossz élmény el tudja jól rejteni az ember táncos cipőjét. Mindeme lelki görcsölés következtében enni sem tudok ilyen alkalmakkor. Utána meg bánom, naná...

7. Ikrek vagyok, ikrek aszcendenssel, ennek minden pozitív és negatív velejárójával.

Meleg, almás kelbimbósaláta narancsöntettel, pulykamájjal



Az ötletet a kelbimbó és az alma párosára Heidi tofuval dúsított salátája adta. Tofut nem igazán sikerült még megszeretnünk. Fenyőmag nem volt itthon, viszont volt tökmag és hirtelen egy egészen másik recept született. Előszőr arra gondoltam, hogy mozarellát darabokra tépkedek és azzal dúsítom. Aztán az jutott eszembe, hogy lehetne ez a saláta sült májacska kísérője. Végül persze eszembe jutott az is, hogy mi van, ha KicsiCsajom nem eszi meg a kelbimbót és ma a májat májnak hívja (úgy nem finom) és nem májhusinak (így finom)? így az egész kapott a biztonság kedvéért egy masnitészta ágyat, bár szerintem ez nyugodtan elhagyható. Aztán jött még egy szép nagy narancs, meg sok bors és elkészült egy nagyon finom meleg saláta.

Hozzávalók:
400 g kelbimbó
2 savanykás alma (pl. Idared)
1.5 narancs leve
1 marék tökmag
1 gerezd fokhagyma
300 g pulykamáj
250 g farfalle
olivaolaj
2 ek vaj
bors, só,
zsálya

A kelbimbókat pár percig gőzön pároltam, majd félbe vagdostam. Az almát magháztalanítottam, falatnyi darabokra vágtam. A májat annyi olajban, hogy bőven ellepje pár perc alatt puhára, rózsaszínesre sütöttem, majd kiszedtem, papírtörlőn lecsepegtettem és kb. centis szeletekre vágtam. Az almadarabokat a vajon párolni kezdtem. Hozzadtam egy gerezd zúzott fokhagymát és egy közepes levélnyi finomra metélt zsályát. Mikor az alma már üvegesedni és karamellizálódni kezdett hozzákevertem a kelbimbót. Óvatosan átforgattam, majd sóztam és ráfacsartam a narancsok levét. Pár percig szotyogtattam, majd az egészet a kifőtt farfalléra öntöttem, a szaftját pedig rákanalaztam. Rátettem a felszeletelt májat, bőven meghintettem szárazon pirított tökmaggal és borsot őröltem rá. Tésztával négyemberes adag, tészta nélkül két főnek elegendő.

Egy éve készült:
Rizseshús
Bécsi almatorta

Mustáros csirkemell falatkák zöldséges gerslivel



A mai ebédünk zsályás, mustáros csirkemell falatkák voltak. Hozzá wokban sütött zöldségeket kevertem össze kurkumával megfőzött gerslivel. A pácolást leszámítva nagyon gyorsan elkészült.

Hozzávalók:
2 nagyobb csirkemell
2 tojás
kb. háromnegyed bögre kukoricaliszt
2 tk mustár
2 közepes zsályalevél finomra metélve
tej
1 bögre gersli
1 tk só
1 tk kurkuma
2 bögre víz
3 bögre vegyes wokzöldség

A csirkemellet csíkokra vágtam, besóztam. A két tojást simára kevertem a mustárral, hozzáadtam a lisztet, majd annyi tejet, hogy sűrű masszát kapjak. Végül belemetéltem a zsályát. A húsdarabkákat a mustáros bundának valóban egy órán át pihentettem. Wokban, bő olajban sütöttem meg, nagyon hirtelen. Míg a husi pihent, pácolódott 1 teáskanálnyi kurkumával és sóval a főzővizében, készre főztem a gerslit. A wokból az olaj nagy részét kiöntöttem és a maradékon gyorsan megpirítottam a zöldségeket, összekevertem a szép sárga gerslivel, alaposan átpirítottam és már ettük is.

Narancsos birsalmasajt



Eleget téve idei birsalma iránti vágyamnak TS beszerzett pár kilónyi birsalmát, vagy inkább birskörtét. Amolyan egy darab fél kiló kivitelezésben. A feléből birssajtot készítettem. Tavaly csak natúr sajtot készítettem, dióval. Idén variáltam egy kicsit. Egy részéből narancsos birsalmasajt lett. Készült azért diós is, no meg egy kevés rumos is.
Hozzávalók:

1 kg tisztított birs
0.8 kg cukor
3 narancs leve és reszelt héja
1 fahéjrúd

A birseket megfosztottam minden idegenlégióstól és egyéb nem sajtba való kemény részektől, majd nagyobb darabokra vágtam és annyi vízzel, hogy épp hogy ellepje feltettem főni. Egy darab fahéjat is tettem még bele. Mikor teljesen puhára főtt a fahéjat kiszedtem, majd összeturmixoltam (utólag a leve egy részét leszűrném inkább, mert túl hosszú ideig tartott ezután, míg teljesen besűrűsödött). Hozzáreszeltem a narancsok héját és hozzáadtam a levét is, majd a cukorral együtt újra főzni kezdtem. Addig főztem, míg jó sűrű nem lett és szép mély vörösesbarna színe. Ekkor vízzel kiöblített tálkákba tettem és ebben hagytam úgy két-három napig. Aztán nagy tányérra burogattam őket és azóta néha megforgatva száradnak.

Balzsamecetben sült kakukkfüves burgonya



Egy szokatlan köretet készítettem tegnap, ami mellé egy kis történet is jár. Mégpedig TS és a savanyú illatok (szagok) viszonyáról. A viszony, ha úgy tetszik, inkább iszony, s a konyhában terjengő savanyú szagokkal akár ki is űzhetem kedvesem a konyhából, vagy épp az egész lakásból. Lehet az háztartási ecet, almaecet, tárkonyecet, borecet vagy épp csak a kávéfőző vízkőtelenítéséhez használt citromsav. Mindegy. Ha maróan savanykás a keringő szag ez menekülésre készteti az én párom. S a listából a balzsamecet sem kivétel ám! Legyen az modenai, legyen jerezi sherryecet, legyen erdei gyümölcsös, vagy épp bodza ízesítésű, a legkisebb mennyiséget is kiszúrja.
Mondhatnám kihívás egy ilyen pasi... úgy használni egy finom, tökéletes balzsamecetet, hogy ne vegye észre az ételben... Hogy mi a megoldás? Akkor főzni ilyesmit, amikor közel s távol nem várható az érkezése, aztán kölykökre télikabátot adni és óriási huzattal kiűzni a terjengő markáns savanyúságot. De hiába minden. Hiába a dícsérő szó, az elismerő csettintés, TS csak nem akarja megkóstolni eme remekeket. Csak nagy ritkán.

Tegnap némi totyorgással egybekötött hezitálás után folytott hangon újra feltettem a kérdés: Készíthetek-e az egyben sült pulykamell mellé balzsamecetben sült krumplis köretet? A válasz igen volt, amit előszőr nem is fogtam fel és már szabadkoztam is, hogy csak kevés és olyan jónak tűnik a végeredmény, no meg hogy roppant kíváncsi vagyok rá. Kedvesem szelíd mosollyal újra rám nézett és azt mondta: Igent mondtam! Pár pillanatig meredten néztük egymást, aztán felkanalaztam az állam és nekiálltam. A recept a Delicious 2004. májusi számából származik.
Hozzávalók:
Kb. 1 kg burgonya
2 ek vaj
2 ek olivaolaj
2 kisebb fej lilahagyma
100 ml balzsamecet (nálam sherry ecet)
só, bors
sok friss kakukkfű

A krumplit meghámoztam és közepes darabokra vágtam. A hagymát finomra metéltem. A vajat az olajjal egy nagy serpenyőben felforrósítottam, majd a krumplit és a hagymát rendszeresen kevergetve sütni kezdtem. Mikor már színesedni kezdett megszórtam nagyszemű sóval és jó sok borsot őröltem rá, majd ráöntöttem a balzsamecet felét és megszórtam frissen metélt kakukkfűvel. Az egészet egy nagyobb sütőtálba tettem és lefedve 180 C-on fél órát sütöttem. Ekkor ráöntöttem a sherry ecet másik felét és fedetlenül további fél órát sütöttem. Ennyi idő alatt a balzsamecetet szépen felissza, kellemesen sós és enyhén savanykás lesz. A hagyma istenien karamellizálódk. Tálalás előtt megszórom még friss kakukkfűvel.

Ami pedig a fogadtatást illeti, sajnos a csoda ismét elmaradt. TSbelekóstolt, egy-két szem erejéig még ízlett is neki, aztán pechemre találkozott egy savanykásabb darabbal. Onnantól kezdve nem szerette és KicsiCsaj is csak turkálta, nekem ízlett, bár nem lesz mindennnapos vendég nálunk, az biztos!

Egy éve készült:
Chili con carne kakaóbabbal

Sütőben sült vörösboros jércepörkölt



Tegnap őszidőztünk egy jót, sok avarral, finom, simogató napsütéssel, kergetőzéssel, sok-sok nevetéssel, otthonról csomagolt szendvicsekkel és Szamos Marcipánnal. Aztán késődélután hazaestünk, gyomrunk táján kopogtató éhséggel. Már út közben kiokumláltam, hogy csirkepörköltet főznék, de valahogy másként, mint rendesen. Vörösborral, zöldségekkel és sütőben. Cserépedényben. Ez lett belőle:Hozzávalók:
1 fiatal jérce combjai, mellehúsa
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
4 kápia paprika
2 kicsi cukkini
10 dkg csiperkegomba
10 szem koktélparadicsom
olivaolaj
friss bazsalikom
friss kakukkfű
2 tk fűszerpaprika
2 dl szekszárdi bikavér
fél liter víz
só, bors

A húsdarabokat forró serpenyőben nagyon kevés olajon hirtelen megpirítottam, majd pataki tálba tettem. A hagymákat finomra aprítottam és az olajon sóval üvegesre pároltam. Hozzáadtam a vékony karikákra vágott kápiapaprikát, pár percig dinszteltem vele, majd megszórtam a fűszerpaprikával és felöntöttem fél liter vízzel. Mérsékelt hőn felére pároltam, majd hozzáadtam a karikára vágott cukkinit, a durvára darabolt gombát és a félbevágott paradicsomokat. Rövd párolás után az egészet a húsdarabokra öntöttem, megszórtam friss metélt bazsalikommal és pár ágacska kakukkfűvel. Lefedve 180 C-on fél órát sütöttem, majd ráöntöttem még 2 dl vörösbort és további egy óráig sütöttem.

Zsályás, fokhagymás ponty velesült gombás rösztivel



Az én papám fogta a halacskát. Mondogatta tegnap Kicsicsaj egész délelőtt a nagy újságot. Szép kis nyurgaponty, nem zsíros, amolyan klasszikus "egyben sütni is hű de jó" típusú halacska. Viszont nem igazán jutottam dűlőre, hogyan is készüljön. Addig-addig gondolkodtam, míg a leves (VKF-re való) elkészült és az ánizsos fánkocskák is már csak a sütőre vártak. A ponty meg még mindig a maga sorsára. Beirdaltam, aztán a zöldfűszerekkel teli ablakpárkányra kukkantottam, a zsálya visszamosolygott rám, onnan meg már ment minden a maga útján.

Hozzávalók:
kb. 1.5 kg ponty tisztítva, egészben
4 gerezd fokhagyma
3-4 nagy zsályalevél
durva szemű só
8 közepes szem krumpli
4 nagyobb csiperkegomba
1 kápiapaprika
1 kisebb fej hagyma
kb. 150 g vaj

A pontyot kívül-belül átmosom, szárazra törölgetem. Úgy másfél centinként beirdalom és mindenhol alaposan megsózom. A fokhagymagerezdeket vékony szeletekre vágom, a zsálya leveleket nagyobb darabokra tépem. A vágatokba néhány szelet fokhagymát, vajdarabkákat és egy-egy zsályalevelet dugok. A pontyot egy pohárra ültetem és még a tetejére is teszek ide-oda vajat. 180 C-on sütni kezdem. Eközben a krumplit meghámozom, egészben félig megfőzöm. Vékony csíkokra vágom a paprikát, a gombát és a hagymát vékony szeletekre. A félpuha burgonyát nagylyukú reszelőn lereszelem és összekeverem a zöldségekkel és egy kevés sóval, sok borssal. A halacska melletti tepsirészeket vastagon kivajazom, ráhalmozom a krumplis keveréket, tetejére vajdarabokat szórok és pirosra sütöm az egészet.

Ánizsos fánk ánizsos mézsziruppal




Pestiños. Ezen a néven találtam ezt a desszertet Pepita Aris könyvében. Megtetszett, volt is hozzá minden itthon, kipróbáltam. Most pedig elkezdtem utánaolvasgatni egy kicsit mi is ez a pestiños. Mint kiderult, egy a churrohoz hasonlóan olajban sült, hajtogatott fánkocska. A tésztája ánizsos, esetleg fahéjat és narancshéjat is tartalmaz. A szirup, amivel nyakon öntik méz és ánizslikőr keveréke. Jól hangzik, ugye? A könyvben szereplő változat sütőben sül, tésztája gyakorlatilag olyasmi, mint a képviselőfánk tésztája - sok ánizzsal. Nálam csillagánizzsal és Zocoval.


Hozzávalók:

225 g liszt

60 ml napraforgóolaj

1 ek ánizs enyhén összetörve (nálam 10 csillagánizs)

3 ek cukor

250 ml víz

4 ek ánizslikőr (pl. Zoco)

3 tojás


A sziruphoz:

4 ek méz

4 ek ánizslikőr


Egy pici szószos lábosban felmelegítettem az olajat, majd beledobtam a csillagánizst. Mikor már illatozni kezdett kihalásztam őket. Az olajat egy nagyobb lábosba öntöttem és hozzáadtam a cukrot, a vizet és a Zoco keverékét. Néhány percre visszatettem forrni, majd ismét lehúzva hozzáadtam a lisztet. Fakanállal addig kevertem, míg a massza el nem vált az edény falától, végül egyesével beledolgoztam a tojásokat. Egy viszonylag lágy, de nem folyékony tésztát kaptam. A sütőt előmelegítettem 200 C-ra. Két teáskanál segítségével diónyi tésztahalmokat tettem sütőpapírral bélelt tepsire, jó lazán. 25 percig sütöttem, tálkákba adagoltam, majd még forrón nyakonöntöttem az ánizslikőr és a méz forró keverékével.

Füge leveles tésztában sütve



Egyre nagyobb édesség utáni sóvárgás kergetett a hűtő felé. Csokit enni nem akartam, de néhány szem füge, szám szerint négy várt a sorsára. Előző nap már nem is tudom milyen megfontolásból elővettem a fagyasztóból egy adag leveles tésztát. Négy szem fügéből túl sok minden nem készülhet, így kiegészült még némi szilvával és pár szem almával. Amolyan gyümölcsös mindenféle lett belőle, falatkák, kinek mi ízlik. Egy nagy bögrét vagdostam körbe, kb. tíz centi átmérőjű köröket kapva, összesen, ha jól emlékszem 15 darabot. A fügéket és a szilvákat bebugyoláltam, az almákat félbevágtam, majd viszonylag sűrűn beirdaltam és bevontam őket baracklekvárral. A szélüket, tetejüket megkentem tojással, fügék és a szilvák még mandulát is kaptak.

Naan vagy mégsem naan?



Naan fokhagymás, citromos garnélával sütve. Ez volt a vacsi tegnap előtt. Finom volt, hmmm, de finom. Csak épp azt nem tudom, hogy minek nevezzem. Pizzának mégsem mondanám, ami készült, hiszen a tésztája a naan könnyű, joghurtos tésztája. Viszont ezúttal nem serpenyúben sült, hanem a sütőben. Tényleg, naanológusok! Készítenek töltött naant, vagy épp naant valamivel megkenve és úgy sütve, esetleg valamit ráhalmozva és úgy sütve? Addig-addig méláztam ezen, míg végül az eredeti mártogatós ötletet elvetve a lepénykék tetejére halmoztam a fűszeres, krémes, garnélás keveréket.

Hozzávalók 4-6 főre:
Egy adag naan tészta
kb. 500 g tisztított garnéla
1 citrom héja reszelve
1 nagy gerezd fokhagyma reszelve
1 ek vaj
1 ek aprított rozmaring
2 ek tejszínes krémsajt

A garnélát kevés vajon párolni kezdem és ráreszelem a fokhagymát, no meg a citrom héját. Az illatorgiát a finomra metélt rozmaringgal zárom, majd az egészet összekeverem a sajtkrémmel. A megkelt tésztát 12 részre osztom. Körülbelül arasznyi lepénykéket készítek belőlük és mindegyiket megkenem egy kevés szafttal, teszek rá néhány garnélát, pár levélke friss rozmaringot, majd irány a forró sütő (200 C, 20 perc).

Marhafalatkák korianderes szilvaszósszal



Jó néhány hete elkészült a korianderes szilvaszósz és egyre többször motoszkált a fejemben, hogy meg kéne már kóstolni. Baromfihoz valahogy nem éreztem megfelelőnek és nyúlhoz sem, sertést pedig nem igazán eszünk. Marhahús viszont ideális választásnak tűnt.
Kb. 60 dkg felkockázott marhalábszárat nagy hőn addig sütök, míg csaknem valamennyi szaftját elszotyogja. Ekkor rádobok egy csokor új lilahagymát, amit kb. 3 centis darabokra vágtam. Pár perc együtt pirítás után nyakonöntöm kb. fél liter húslevessel és gyakorlatilag ebben főzöm csaknem teljesen puhává. Mikor szinte kész beforralom és hozzáöntöm a korianderes szilvaszószt, körülbelül három deciliternyit. Alacsony hőn szotyogtatom, míg jól össze nem fő és a marhahús szaftos, ragadós nem lesz a szilvaszósztól. Végén pár szem gerezdekre vágott friss szilvával és kevés újhagymával tálalom, illatos jázminrizs társaságában. Négyszemélyes adag lesz belőle.

Almás, gyömbéres sütőtökleves




Sorra születnek a sütőtökvariációk mindenkinél. íme egy általam előszőr próbált verzió, almával és gyömbérrel, no meg egy leheletnyi chilivel. Nekünk nagyon ízlett. Legközelebb friss gyömbérrel próbáljuk újra.

Hozzávalók:
1 kisebb sonkatök
3 szem savanykás alma
1 kis fej vöröshagyma
0.5 l húsleves
1 tk reszelt gyömbér
2 dl tejszín
só, chili

A tököt megtisztítom, majd felkockázom. Az almát is meghámozom és nagyobb kockákra vágom. A vöröshagymát finomra aprítom. Az egészet felöntöm húslevessel, majd felteszem főni. Belereszelek úgy egy teáskanálnyi gyömbért. Mikor megpuhult az egészet összeturmixolom. Ha kell kevés vízzel higítom. Végül sózom, majd lazán összekeverem 2dl tejszínnel. Chilivel megszórva tálalom.

Levendulás, almás kelt rétes



Vagy legalább is valami olyasmi. A levendula, pár csipet csupán, épp hogy észrevehető falatozás közben. Éppen így jó! Amolyan illatízbombaként robban a szájban. A kelt rétesre pedig ez volt az első kísérlet. Lesz még...

Hozzávalók:
25 g élesztő
4 ek cukor
350 g liszt
40 g olvasztott vaj
250 ml tej
1 tk vaníliakivonat
1 tojás
1 csipet só
kb. 1 kg alma
50 g vaj
10 dkg cukor
5 kicsi csipet levendulavirág
kenéshez tojás és cukros tej

Az élesztőt a bögrényi tejben egy kanál cukorral felfuttatom. A vajat felolvasztom, majd kb. a háromnegyedét a tojással, vaníliával és a maradék cukorral összekeverem. Hozzáadom a felfuttatott élesztőt és apránként a sóval elkevert lisztet. Simára dagasztom, majd duplájára kelesztem. Újra átdagasztom, majd ismét duplájára kelesztem. Mikor megkelt lisztezett deszkán ismét átgyurkálom, majd jó vékonyra nyújtom. Óvatosan meg-megemelve a tésztát ujjbeggyel megpróbálom még nyújtani, lehetőleg szakadás nélkül. Mikor kész megkenem a maradék olvasztott vajjal.
Míg a tészta kel elkészítem a tölteléket. Az almákat meghámozom, magházat kiszedem, nyolcadolom. A gerezdeket kisebb darabokra vágom. Az 5 dkg vajat megolvasztom, 10 dkg cukrot karamellizálok benne. Hozzáadom az almát, megszórom levendulával, majd az egészet addig párolom, míg a leve be nem sűrűsödik. Mikor elkészült hagyom kihűlni (a kelesztés alatt bőven van ideje rá!). A tölteléket egy nem túl széles sávban a tésztára szedem, majd megpróbálom feltekerni és tepsibe tenni anélkül, hogy szétszakadjon (ezt még gyakorolnom kell, a szakadás miatti adjusztálásnak köszönhetően itt-ott vastagabb lett a tészta a töltelék körül). Feltekerve még egyszer fél órát kelesztem, majd közvetlen sütés előtt lekenem tojással. 180 C-on kb. 40 perc alatt készre sütöm. Közvetlen kivétel előtt cukrostejjel kenem le, hogy szép fényes legyen.
Egy éve készült:
Majdnem liszt nélküli csokitorta
Paradicsomos, olajbogyós pulykaragú

Cukkinis, spárgás krumplipürével töltött sonkatekercs



Bajban vagyok néha lánykám ízlésével. Az rendben van, hogy husi, tészta, de néha mást is kéne enni. Tegnap "laposkúszásban" vettem elő a borsót a fagyasztóból, mert ez az a zöldféle, amit ezidáig abszolút nem sikerült megszeretettni vele. Márpedig borsófőzeléket készültem főzni belőle. Úgy, ahogy Rékától tanultam. Megpároltam a borsót egy pici fej vöröshagymával, majd stauboltam egy púpos evőkanál liszttel, végül felöntöttem tejjel, sóztam egy picit. Kevergetni is csak a legelején kell, aztán szép lassan besűrűsödik magától. A liszt ezúttal kukoricaliszt volt, ezzel jobban szeretek habarni. Azt hiszem ennek és a zsenge borsónak köszönhetően egy picit édesebb lett, mint szokott. Ez pedig győztes kombinációnak bizonyult, pláne csinos kis húsgombócokkal kiegészítve.
A mai "csempészárú" pedig némi fehérspárga és cukkini volt. A spárga szintúgy kerülős zöldség Kicsicsajnál, a cukkini meg amolyan vándormadár, lehet, hogy egyik nap ízlik, de már nem lepődöm meg, ha legközelebb ugyanazt főzve nem eszi meg.
Krumplit főztem hát (négy nagy szemet) és kevés tejszínnel, no meg két evőkanál parmezánnal pürésítettem. Aztán belereszeltem egy vékony cukkinit (a reszelő finom fokán) és villával beletörtem pár szál fehér konzerv spárgát. Kapott még egy egész tojást, némi sót és friss borsot. Egy részét muffin formákban sütöttem meg. A maradékot pedig hajszálvékonyra szelt szárított sonkába töltöttem. Sütőben 180C-on kaptak fél órát. Az én kiscsajom pedig csak úgy falta a pampuskának elnevezett sült krumplipürét. Ssonkában sütött formában amolyan vendégváró falatkának sem utolsó.

Egy éve készült:
Májpástétomos gomba

Citromos, kapros nyúlraguleves




Néha bajban vagyok, hogy mi is készüljön a maradék nyúlaprólékból. Eleinte vadasan készítettem, de valahogy soha nem lett olyan finom, mint anyukámé. Aztán készült már belőle rizseshús is, nem volt rossz, de nem olyan, amit túl gyakran szeretnék. Legutóbb viszont levest készítettem belőle. Előszőr hagyományos tárkonyos levest szerettem volna, aztán eszembe jutott a csokor friss kapor és valahogy úgy gondoltam azzal finom lesz. Az lett. így készült:

Hozzávalók:
egy nyúl apróléka (belsőségekkel együtt)
két kisebb sárgarépa
1 fehérrépa
3-4 kis fej csiperkegomba
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
pár szem kelbimbó
fél csészényi rózsákra szedett karfiol
2 dl tejszín
2 tk kukoricaliszt
kb. 1 tk citromlé
só, kevés olaj
friss kapor

A megtisztított nyúl aprólék kisebb darabokra vágom. A zöldségféléket megtisztítom, a hagyma kivételével kisebb darabokra vágom. A húst kevés olajon megpirítom, hozzákeverem a zöldségféléket, pár percig párolom. Felöntöm annyi vízzel, hogy elfedje, felforralom. Habot leszedem, majd sózom és mérsékelt lángon addig főzöm, míg a hús meg nem puhul. (Általában egy kis darab mellehúst szoktam megkóstolni, ha az jó, akkor kész.) Mikor elkészült hozzáfacsarok kb. 1 teáskanálnyi citromlevet. A tejszínt simára keverem a kukoricaliszttel, majd behabarom vele a levest. Végül bőven megszórom friss kaporral és citromgerezdekkel tálalom.

Egy éve készült:
Garnéla krémsajtos batyukkal

Messziről érkezett



Igen kellemes meglepetés ért bennünket még nyár végén. Egyszer csak csörgött a telefonom, a kijelzőn Krisztaapu száma állt, én meg nem értettem az egészet. Hiszen miért is hívna engem Kriszta barátnőm apukája, mikor a lánya Guatemalában tartózkodik. Vagy mégsem? Hát nem biza! Kriszta ugyanis nagy titokban hazajött apukája szülinapjára. Ha már hazajött ellátogatott hozzánk is. Nem tagadom, régen örültem vendégnek ennyire!!! Hozta magával lurkóját, Samut is, kár, hogy kicsi csajszink épp nem volt itthon. Messziről jött ajándékot is kaptunk, szépet is, finomat is, mégpedig igen finomat. Egy kis használati utasítást is kaptunk hozzá, még most is látom magam előtt, ahogy mutogatja. Szóval a citromos chilet leginkább friss gyümölcsökre szórva eszik a helyiek, friss mangóra, ananászra, narancsra szórva - el is hiszem, hogy isteni lehet. Aztán még azt is mondta, hogy abban az egyben biztos volt, hogy én, a gasztronyanyus leszek az, akinek igazán tetszeni fog. Igaza is lett. TS kipróbálta néhány gyümölccsel, de a sótartalma miatt almára, körtére nem találta ideálisnak. Én pár napja svéd húsgolyócskákat fűztem nyársra szilvával és almával váltogatva, aztán bőven megszórtam citromos chilivel. Majd irány a grill. Különösen a szilván volt szerintem csudijó. Lehet, hogy egy édes-sós-csípős-savanyú lepényen is elnyeri majd méltó helyét...

Sütőtökös, almás csirkemell



Elég gyakran esik meg, hogy improvizálok a konyhában, sokkal gyakrabban, minthogy recepteket követnék. Néha felejtős az eredmény, vagy épp további fejlesztésre szorul, néha pedig úgy jó, ahogy van. Ilyen lett a mai gyors ebéd is. Gondoltam leírom, még mielőtt elfelejteném. Eléggé idényjellegű, sütőtökkel, almával. Körülbelül négyszemélyes adag.

Hozzávalók:
2 csirkemell filé
1 kisebb sonkatök
2 zöldalma
1 szál póréhagyma
3 gerezd fokhagyma
1 ek vaj
2 ek olivaolaj
friss rozmaring
friss petrezselyem
só, bors
1 ek méz
0.5 dl konyak
2 dl tejszín
2 tk keményítő

A tököt meghámoztam, majd felkockáztam és egy közepes tepsibe szórtam. Az almát negyedeltem, magházát kivágtam, majd a gerezdeket még kisebb darabokra vágtam. A pórét vastagabb karikákra vágtam. Ezeket is a tökhöz adtam. A csirkemellet felkockáztam, majd a vaj és olaj keverékén hirtelen pirosra sütöttem. Hozzáadtam 1 gerezd zúzott fokhagymát és egy evőkanálnyi mézet. Ráöntöttem a konyakot, majd meggyújtottam. (Fú, Anyaaaa, világos! -mondta erre KicsiCsaj). A húst sóztam, borsoztam, még pár percig pároltam, majd a szaftjával együtt összekevertem a tökkel. Megszórtam két gerezd szeletelt fokhagymával és néhány ág rozmaringgal. 170 C-on kb. 25 percig sütöttem. 2 dl tejszínt simára kevertem a keményítővel és egy kevés sóval és a végén ezt locsoltam a húsra. Óvatosan átforgattam, majd megszórtam finomra metélt petrezselyemmel. Fokhagymás jázminrizzsel tálaltam.

Egy éve készült:
Brokkolival töltött máj

Túrós, szilvás palacsinta



Tegnap palacsintanap volt, Kicsicsaj legnagyobb örömére. Úgy volt, hogy sós palacsinta is lesz, végül kicsi palacsintácskák győztek a tésztába kevert vaníliával, túróval, vékony szeletekben rádobált szilvával. A palacsintahegy végén türelmem vesztve az utolsó négy palacsintácska helyett egy nagy született, sok szilvával. Aztán megszórtam fahéjas pocukorral, feltekertem és pillanatok alatt eltüntettem. Legközelebb családi mennyiségű kivitelezés várható!

Vacsora mazochistáknak



Végy néhány szép, színes pepperonit. Hempergesd lisztbe, majd mártsd tojásba, végül szórd meg zsemlemorzsa és kukoricadara keverékével. Serpenyőben hevíts olajat, majd süsd hirtelen pirosra a pepperonit. Szedd tányérra, tégy mellé valami köretet. Készíts magad mellé egy palack vizet és a mobiltelefonod, csak a biztonság kedvéért, ha esetleg a tűzoltókat is hívnod kell. Hogy családod testi épségét megóvd panírozz és süss más zöldségeket is.

(Kiagyalta, elkészítette és elfogasztotta TS, szörnyülködött Lilahangya, kuncogott Kicsicsaj, lábát emelgette, kezét nézegette Dádi)
Copyright @ 2007-2009 lilahangya