Klasszikusok régen és ma



Elsőre a cigánypecsenye elnevezés tűnik az ételre a leginkább illőnek, de ez nem az. Mert változtatni kell. Változtatunk a recepteken az ízlésünk, a rendelkezésre álló alapanyagok, az egészség, vagy éppen a korszellem miatt. Mert , hogyan is állunk a hagyományainkkal?
Megmondom: sehogy. Diszharmóniában vagyunk velük.
Nézzük a konkrét példát:
Kicsicsaj megbetegedett (persze péntek este lett köhögős, lázas, orrfújós) így a szombati reménykedés után ma reggel elvittük az ügyeletre. Hazaérve igencsak ebédidő közeledtével az én "hangyám" kiszagolta, hogy egyik szomszédunk hagymás húst készít.
(— husiiiiiii — mondja kicsicsaj)
— Cigánypecsenye — mondom.
A mi háztartásunkban nem szokott sem karaj, sem egyéb disznóhús lenni. Kedvesem nem igazán szereti a zsírban sült étel ízét. Fokhagyma azért mindig van :)
Így íme a recept:
  • ½ kg pulykamell
  • 2 fej vöröshagyma
  • 8-10 gerezd fokhagyma
  • 4 csík füstölt szalonna
  • étolaj
  • pirospaprika
A vöröshagymát karikákra vágtam, sóztam és üvegesere dinszteltem, majd kiszedtem és egy tűzálló tál aljára helyeztem. a pulykamellet szeletekre vágtam. A fokhagymát kevés olajjal, sóval mozsárban pépesre kevertem. A szeleteket bekentem a péppel, majd a forró olajban megpirítottam, utána a hagymára halmoztam és 30 percig 180°-on sütöttem. Közben a szalonnacsíkokat bevagdostam, megpirítottam. Tálalásnál a szeletekre helyeztem a szalonnát, majd meszórtam pirospaprikával. Isteni quiche volt a köret.
Mi ez ha nem a cigánypecsenye változata?

UI.: Tudja valaki, hogy a Horváth Ilonában miért nincs benne a Cigánypecsenye?

Hasonló alapanyagokból

0 megjegyzés:

Copyright @ 2007-2009 lilahangya